"Sokan azt mondják, hogy túl jó vagyok, sokan azt, hogy túl rossz.
Pedig, csak úgy bánok mindenkivel, ahogy azt megérdemli.
Ha jó vagy hozzám, én lehozom neked a mennyet.
Ha rossz, földi pokollá változtatom az amúgy is nyomorult életed."

— (via a-kaosz-istene)

"rossz helyen, rossz időben találkoztunk"

— (via next-time-imma-stay-asleep)

tininek-lenni-szivas:

És lesznek éjszakák, amikor szétesik az életed, és senki sem veszi észre a reggeleket, amiket azzal töltesz, hogy újra mindent összerakj.

"miattad táncolok és részeg vagyok alkohol nélkül"

“Heroine” Sunmi
(via next-time-imma-stay-asleep)

keso-esti-beszelgetesek:

Hihetetlen

Sosem gondoltam volna, hogy ha egyszer elkezdünk beszélni, ez lesz az eredménye.

nemerdekelengemsemmi:

NEM TUDOM

nem tudom mit tegyek, nem tudom ki legyek, nem tudom ki vagyok, nem tudom ki voltam, nem tudom hogy legyek az aki lenni akarok, nem tudom hogy legyek boldog, nem tudom mit kezdjek magammal, nem tudom mit kezdjek az eletemmel, nem tudok felejteni, nem tudok orulni, mar nem tudok sirni, nem tudok erezni…

  • elfelejtettem tudni

kamu-szeretet:

Ha bele szeretsz egy emberbe (fiu/lany/urleny) nem tudsz másra gondolni csak ra..

Sosem tudsz ra sokáig haragudni, barmit megtennél erte..

Szemeibe nézel beszél hozzad.. Csak arra tudsz gondolni milyen aranyosan beszél milyen édesen nez a ket gyönyörű szemével ami egyszerűen magaba bolondit.

Ha o nevet te is nevetsz mert boldog vagy ha o is, es minden egyes percet elvezel vele sot minden idődet csak vele akarod tölteni.

Ra nézel es azt gondolod ilyen csodát sehol sem láttál a világban mintha egy angyal nézne rad csak nem az égből hanem itt az igazi valóságban.

Akármi is történjék mindig kiallsz erte meg ha haragudsz is ra sosem hagynád el ot hisz annyira bele szerettél hogy nélküle mar nem tudnád elképzelni az életed.

De viszont bele bolondulsz a gondolatba ha ra gondolsz hogy valaha az életben is elveszíted.. Es faj hogy ha nem figyel rad igaz nem akarod hogy minden percben veled törődjön de szeretned érezni azt hogy o is ugy erez-e irántad mint ahogy te iránta.

A szerelem szép dolog akárhogyan is nez ki az illető ugy látod o mindenkinél jobban tokeletes es sosem kellene neked mas, persze nem azokról a “szerelmekrol” beszélek amik 1-2 hetig tartanak aztan szinte semmi érzelem sincs benne hanem arrol a szerelemről ahol a masik feledet nem csak a parodnak, szerelmednek tekinted hanem a legjobb barátodnak, családodnak, mindenednek tekinted egyszeruen o neked a világod nélküle csak üresség lenne a lelkedben vele pedig teljesnek érzed magad..

Igen..

Nem gondoltam volna hogy ilyen az igaz szerelem..

Az igaz szerelem nem az ha a masik nem viszonoz semmit te meg csak futkosol utánna. Persze van az a mondás hogy harcolj valakiért szerezd meg stb. De ha mar a lelked tested is beleadod de semmi annak mi ertelme? Semmi.

Az igaz szerelem az ha ratalalsz arra akivel az életed az egesz életed eltudnad képzelni es nem kell mas csak o.

Egyszeruen mellette lélegezni is elfelejtesz annyira o van a fejedben.

Es a viszonzott szerelmnel nincsen jobb..

Ha találsz egy ilyen társat magad melle..

Sose hagyd el.

"túl sokszor voltam már padlón ahhoz, hogy merjem beleélni magam bármibe is"

— (via next-time-imma-stay-asleep)

a-sotetseg-szikraja:

Ez aza fajta sötétség amit semmiféle fény nem űz el.

"Szerintem, a világ egyik legnehezebb dolga őszintének lenni, saját magunkhoz."

— (via a-kaosz-istene)

"Sokszor azt kívánom, hogy bár inkább zúztad volna szét a csontjaim, a szívem helyett, mert egy törött állkapocs hamarabb összeforr és közel sem fáj annyira, mint egy törött szív."

— (via a-kaosz-istene)

a-kaosz-istene:

“A fiúk nem sírnak”.
“A fiúk látszanak mindig keménynek.”
“A fiúk ne írjanak verseket.”
“A fiúk a lányokat szeressék.”
“A fiúknak ne legyenek gyengéd érzelmeik.” 
“A fiúk, a fiúk, a fiúk…”
De a fiúk is emberek.
S ha megszűnünk azok lenni, akkor az a baj.

Távolság

a-kaosz-istene:

Emlékszem még milyen érzés volt, melletted ébredni. Ott ülni a matracon reggel és csak figyelni, ahogy lélegzel. Félmeztelen voltál, a mellkasod lassan emelkedett fel és le, a hajad szétterült a párnán, a csókjaim pedig még ott pihentek a nyakadon és az ajkaidon.

Felkeltél és kimentél egy kis időre.

Felkaptam pólód, ami az ágynemű közt hevert bekavarva és magamhoz szorítottam. Érezni akartam még azt az illatot.

Olyan fájdalmas volt az a pillanat. Mintha tudtam volna, hogy az lesz az utolsó alkalom, hogy olyan közel érezhetlek magamhoz.

Amint beléptél a szobába, rögtön ledobtam a pólót, vissza az ágyra, remélve, hogy semmit sem vettél észre az egészből. A szemembe néztél, én elkaptam a fejem, mert tisztában voltam vele, hogy minden az arcomra volt írva.

Épp, hogy csak az enyém lettél, de tudtam, hogy hamarosan el kell köszönnünk. És pont ez az, amitől ez életem legfájdalmasabb története.
Tudtam, hogy csakis azért kaptalak meg, hogy a legnehezebb módon tanuljalak meg elengedni.

"Azt hittem, hogy megvédhetlek mindentől, de kiderült, hogy az egyetlen dolog amitől meg kellett volna téged védenem, az saját magam volt."

— (via a-kaosz-istene)

"Félelmetes, hogy két héten beül az utolsó 90-es években született gyerek, sem számít majd többé gyereknek. A szobámban ülök, dobozok körülöttem, a régi akciófiguráimat szorongatom, az emlékek villámként villannak fel a szemem előtt. Kitolom a BMX-em a garázsból, kicsit poros, de a kerekek valahogy még mindig kemények. A térdemre pillantok, az a heg örökre ott marad. Bár én is ott maradhattam volna, lefagyva az időben, amikor minden gondom, egy vérző seb volt a lábamon. Így lassan 19 évesen, kezdem megérteni, hogy miért nem akart Pán Péter soha felnőni."

— (via a-kaosz-istene)